Gekko mondta: Valami megváltozott.
Azzal kezdeném, hogy motoros vagyok.
Nem "chopper"-es, nem "sportmotoros", "robogós",esetleg ne adj isten "cruizer"-es, netán "enduro"-s vagy "cross"-os.... Nem. "Csak" egyszerűen motoros. Nincs nagy klikkesedésre való hajlam.
Csak a motorozás imádata. De az nagyon. Aki ismer, az tudja. Aki nem, annak most mondom!
Ez kb.kicsit több mint 3 évtizede tart. Ennyit rólam :) .
Ja meg az időközben elszenvedett sérülések, amelyek egyike nagyban befolyásolta az alábbi történéseket. Gerincsérülés, műtét, és korlátozott mozgásterület,korlátozott hatótáv a motor nyergében.
Na és ezzel kezdődött.
A GSR 600 megvétele után lement az első 10 000 km. Pár vezetéstechnikai részvétel,és pályázgatás is volt benne,több-kevesebb sikerrel( de inkább az utóbbi) .Volt hogy úgy segítettek le a motorról, a 20 perces pályázás után, ha egyáltalán kibírtam addig.Közúton dettó, max egy óra, és gondjaim voltak. Betudtam annak, hogy sajna ez a GSR 600 nem a legkényelmesebb motor,és ennyi.Zsibbadtak a lábak tovább, merevedett a gerinc,sajgott a fenék,és nem utolsó sorban a motor irányításában is bizonytalanság jelentkezett az előbbiek miatt.
A párom, utasként panaszkodott, hogy távol ül tőlem, ha hátracsúszok,hogy Neki többé-kevésbé jobb legyen, akkor meg az én derekam és vállam durran szét a félóra múltán.... A "krumpliszsák" -effektus, ugye ismerős? Amikor a két test mozog egyként,és döntögetésnél nincs bizonytalanság érzés. Na itt volt! Pedig a párom edzett ilyen téren (is), sokat ült motoron utasként,tehát nem kezdő Ő sem. És mégis ott az a kényelmetlen és bizonytalansági érzésekkel telített motorozásunk.
És itt jöttek a képbe a TommoT-os fiúk, akik egy egyeztetés után,általunk akkor kissé túllihegettnek ítélt méricskélésekkel, meg "Hány kiló vagy?, És a Párod ?, Magasság? Combhossz?" ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel bombáztak le. Pont volt egy GSR tesztülésük, ami nagyban eltért az én ülésemtől.
Azon ugyanezek a kérdések kissé talán kivonatosabb formában. És utána:" Menjetek, és teszteljétek, majd a tapasztalatokat kérnénk a sajáthoz viszonyítva." :O Hmm... Ok, egy kb.1000 km-es túrán megvoltak a tapasztalatok.Nagyságrendekkel kényelmesebb volt, de nem volt az igazi.
( persze hogy nem, hiszen az nem a mi személyünkre szabott ülés volt!)
Na és akkor megint a kérdésözön, próba így, próba úgy, "állj fel a nyeregben,ülj le, üljön mögéd párod,dőlj előre, dőlj hátra, lábak lábtartón, lábak földön", stb. "Ülj fel, hogyan érzed kényelmesnek a tartásodat?Előrébb, hátrább, Párod üljön fel! Ő hogyan ül legkényelmesebben?" Kissé meglepődtem, ennyi kérdést anno a hatóságok nyomtak az ember arcába az átkosban, amikor lekáderezték a polgárt.... :) .
Hmm...Ezek nem viccelnek! Na de ezek után már az elvárásaink is Olümposzi magaságokban voltak! :P
Aztán telefon: "Kész az ülés, jöhettek érte!"
Izgatottan robogtunk be a TommoT-hoz.
Első pillantás az ülésre: Hűű bazz' ez nagyon szép lett!!! Volt más emocionális alapokon nyugvó verbális megnyilvánulásom is, de az "nyomdafestéket korlátozottan tűrő" kategóriába tartozott, ezennel mellőzném. :P
Na de a "nyereg próbája az ülés" , és már el is húztunk tesztelni.
Első méterek: "Húúú, mi lett ezzel? Egyenesfutás megszűnt, vagy mi a .....???" Aztán rájöttem, hogy az egyenesfutással semmi baj, csak a súlypont megváltozása miatt ( előrébb és lejjebb került) szinte a kanyarra való gondolattal is ráteszi magát az ívre! :D Félelmetesen jó lett vele kanyarodni. Teljesen ráizgultam, "Ezzel így is lehet kanyarodni???? " Viccesen hangzik, de mintha kicserélték volna a motoromat, egy vérbeli kanyarvadásznak nevezett motorra!(amúgy a GSR600 az, csak nem ennyire!!!).
És akkor belém hasított a gondolat: "A PÁROM!!! Kissé megfeledkeztem Róla, kissé szégyellem, hát ha még majd olvassa is ezeket a sorokat.....ajjajj...de hát ennek a cikknek, vagy irománynak az lenne a célja, hogy őszintén leírni a "mit- miért, és milyen eredménnyel",és ez is hozzátartozik.
Nem, nem hagytam ott a TommoT-os fiúknál, csak egyszerűen nem jutott el a tudatomig, hogy mögöttem ül! Túlságosan koncentráltam az új ülés és üléspozíció okozta változásokra, és közben meg rám tapadva , velem 100%-ban együtt mozogva a kanyarokban ,nem túl észrevehetően,de ott volt! :) Hoppá, és már 40 perce tekergünk, és nyoma sincs a zsibbadásnak, derékfájás nuku, hátraszóltam, hogy "Minden ok, vagy álljunk meg?"-és jött a válasz, "Nem kell, mehetünk még!" És akkor jött el a pillanat, hogy meg kellett állnom, és felhívnom a TommoT-os fiúkat, és beleüvölteni a telefonon keresztül a fülükbe, hogy :
"Az Olümposzon a helyetek!!!!(Itt is felbukkant az emocionálisan túlfűtött, nyomdafestéket korlátozottan tűrő szavak halmaza...)Tényleg! Köszönjük!!!!" Kissé zakkantnak gondolhattak, de majd hozzászoknak, mások is így voltak ezzel.Ez van!
Persze, a mai világban ez nagyon reklámízűnek tűnik majd, de vannak páran, akik többek között Kakucson is tapasztalták az általam leírtakat, az első részét is, meg a TommoT-üléssel való körözgetést is, amikor ugyanis megkérdezték, hogy "Te titokban pályázni jársz, vagy mi a fene történt Veled???" Jelentem, nem voltam időközben pályázni. Ja hogy a két pályázásom között ég és föld volt a különbség? Hát igen, a súlypont változása, és hogy 35 percet bírtam tekerni folyamatosan a Kakucs-ringen,( egyesek szerint nem túlzottan szelíd tempóban ),a kényelmes ülésemnek köszönhetően!
Aki nem hiszi, az járjon utána :), tavasszal Kakucson (is) találkozunk.
Motoros üdvözlettel: Gekko (Tisza Attila)